Az allergiás rhinitis (AR) prevalenciája a fejlett országokban növekedő tendenciát mutat, jelenleg hazánkban 15-25%-os előfordulási gyakorisággal számolhatunk. Tünetei az életminőséget ronthatják, illetve jelentős hatásuk van a beteg pszichoszociális állapotára. A jelen adatgyűjtés célja az AR kontrollszintjének felmérése és az ezt befolyásoló tényezők felderítése volt, saját, korábban diagnosztizált és kezelt, ambuláns allergiás rhinitises beteganyagon. A tünetek súlyosságát tüneti pontszámok segítségével rögzítettük: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, torokkaparás, valamint szemtünetek kerültek értékelésre. Az alvászavart, a munkahelyi/iskolai teljesítményromlást, a koncentráló képesség csökkenését is értékeltük. A kontroll fokát befolyásoló egyéb tényezők megítélésére egy saját, kiegészítő kérdőívet alkalmaztunk, amely tartalmazta a betegség diagnózisának időpontját, az allergiás anamnézist, a fenntartó terápia összetevőit és dózisát, az esetleges mellékhatásokat, illetve a beteg compliance-ére vonatkozó kérdéseket. Százegy beteg adatai kerültek feldolgozásra, közülük mindegyik részesült szisztémás antihisztamin-terápiában és 87 kapott lokális nazális kortikoszteroid-kezelést. Az alkalmazott terápia ellenére mérsékelten súlyos orrfolyás és orrdugulás, valamint enyhe szemtünetek, torokkaparás és tüsszögés jelenlétét igazolták a vizsgálat időpontjában. A kérdőívek adatai alapján az AR a betegek 30%-ában a mindennapi életben jelentős korlátozottságot eredményez, a betegek 50%-ában pedig teljesítmény- és koncentrálóképesség-csökkenéshez vezet napjainkban is. Nem megfelelő compliance a szisztémás antihisztamin-, illetve nazális kortikoszteroid-terápia rendszeres alkalmazása tekintetében a betegek mintegy 20-25%-ában igazolódott.