Az allergiás rhinitis (AR) prevalenciája a fejlett országokban növekedő tendenciát mutat, jelenleg hazánkban 15-25-%os előfordulási gyakorisággal számolhatunk. Tünetei az életminőséget ronthatják, illetve jelentős hatással bírnak a beteg pszichoszociális állapotára. A jelen adatgyűjtés célja az AR kontrollszintjének felmérése és az ezt befolyásoló tényezők felderítése volt, saját, korábban diagnosztizált és kezelt, ambuláns AR beteganyagon. A tünetek súlyosságát tüneti pontszámok segítségével rögzítettük: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, torokkaparás, valamint szemtünetek kerültek értékelésre. Az alvászavart, munkahelyi-iskolai teljesítményromlást, koncentrálóképesség-csökkenést is értékeltük. A kontroll fokát befolyásoló egyéb tényezők megítélésére egy saját, kiegészítő kérdőívet alkalmaztunk, amely tartalmazta a betegség diagnózisának időpontját, az allergiás anamnézist, a fenntartó terápia összetevőit és dózisát, az esetleges mellékhatásokat, illetve a beteg compliance-re vonatkozó kérdéseket. 101 beteg adatai kerültek feldolgozásra, közülük mindegyik részesült szisztémás antihisztamin-terápiában és 87 kapott lokális nazális kortikoszteroid-kezelést. Az alkalmazott terápia ellenére mérsékelten súlyos orrfolyás és orrdugulás, valamint enyhe szemtünetek, torokkaparás és tüsszögés jelenléte igazolódott a vizsgálat időpontjában. A kérdőívek adatai alapján az AR a betegek 30%-ában a mindennapi életben jelentős korlátozottságot eredményez, 50%-ukban pedig teljesítmény- és koncentrálóképesség-csökkenéshez vezet napjainkban is. Nem megfelelő beteg compliance a szisztémás antihisztamin-, illetve nazális kortikoszteroid-terápia rendszeres alkalmazása tekintetében a betegek mintegy 20-25%-ában igazolódott. Tekintve a megfelelő hatékonyságú, biztonságos, jól tolerálható orális antihisztamin- és nazális kortikoszteroid-készítmények hozzáférhetőségét, a tünetesség hátterében feltehetően nem elhanyagolható tényező az AR kezelőorvosok által alulbecsült súlyossága sem.