Az antiarrhythmiás kezelés fő célja az arrhythmia okozta szívhalál megelőzése, a tachyarrhythmia okozta szívelégtelenség megakadályozása és az életminőség javítása. A gyógyszeres kezelés két nagy csalódása volt a 1990-es évek elején: A CAST vizsgálat során kiderült, hogy az arrhythmia kockázat markerének tartott kamrai extrasystolék számának csökkentése nem csökkenti az arrhythmia okozta halálozást, hanem éppen ellenkezőleg, proarrhythmiás hatása révén éppen növeli azt. A másik csalódás a nagyon elterjedt chinidin meta-analízisben kimutatott halálozást növelő hatása volt. Mindezekhez járult még az a közlemény, amelyben kimutatták, hogy a betegek nem feltétlenül járnak jobban, ha a pitvarfibrillációt megszüntetjük és a sinusritmust helyreállítjuk, azokhoz képest, akiknél csak a pitvarfibrilláció mellett a kamrai frekvencia megfelelő kontrolljára törekszünk.