A gyermek- és serdülőkori evészavarok egyre erőteljesebb terjedése, a kórképek súlyossága, az életet veszélyeztető és hosszú távú szövődményei szükségessé teszik a róluk való átfogó gondolkodást. Mivel az evészavarok érintik a mentális és a szomatikus egészséget is, ezért a kivizsgálás, a terápia és a gondozás is multidiszciplináris szemléletű kell legyen. A betegség korai szakaszában megkezdett adekvát pszichoterápiával, valamint a szomatikus tünetek rendezésével a szélsőséges szövődmények nagy része megelőzhető. A gyermekorvosok, gyermekpszichiáterek, pszichológusok, belgyógyászok, dietetikusok, pedagógusok, gyermekekkel foglalkozó segítő foglalkozású szakemberek és a szülők széles körű együttműködése elengedhetetlen e kórképek terjedésének csökkentése, valamint a beteg gyermek és családja hatékony kezelése érdekében. A gyermekkori evészavarok megjelenési formája és súlyossága meglehetősen különböző. Míg a klasszikus felnőttkori evészavarokra vonatkozóan megbízható diagnosztikai kritériumokkal rendelkezünk, sem a közismert DSM-IV, sem a BNO-10 nem alkalmas a gyermek- és serdülőkori evészavarok pontos leírására. Jelen közleményben a gyermekkori evészavarok főbb típusai kerülnek ismertetésre, fokozott figyelmet szentelve a differenciáldiagnosztikai szempontoknak, az egyes betegségcsoportokat jellemző tüneteknek és a főbb terápiás irányelveknek.