Nanorészecskéknek a nanométer (10kilencediken/m) tartományba eső méretű partikulumokat nevezik, amelyek jellemző mérete 0,5 mikrométer-nél kisebb. Természetes folyamatok (vulkánkitörés, erdőtüzek stb.) és emberi tevékenység (belső égésű motorok, hőerőművek, hegesztés, dohányzás stb.) eredményeképpen keletkeznek; és inhaláció, a bőrön keresztüli és lenyeléssel történő felvétel által jutnak az emberi szervezetbe. A gyorsan terjedő nanotechnológia a nanorészecskékből eredő foglalkozási kockázat jelentős forrása. Bejutásuk helyén (légzőrendszer) lokális folyamatot válthatnak ki, majd méretük, kémiai összetételük és oldékonyságuk függvényében gyorsan áthatolnak a membránokon és barriereken, s a vérrel más célszervekbe (szív, agy lép, máj) is eljutnak. A nanopartikulum expozíció kóros folyamatokat hoz létre, p1. oxidatív stressz okozta gyulladás a tüdőben, a kardiovaszkuláris rendszerben gyulladás, arrithmia, thrombogenezis, egyes redox-állapotra érzékeny faktorok aktivációja miatt DNS szerkezet változás és rosszindulatú daganat. A nanorészecskék különböző fizikokémiai sajátosságainak egyidejű mérése a jelenlegi műszerekkel még nem lehetséges, ezért érintett személyek tényleges expozíciója nem állapítható meg. Ennek következtében a munkahelyi kockázatbecslés és -kezelés még nem tekinthető megoldott kérdésnek. A prevenció hatékonyságának fokozása érdekében további információkra van szükség a nanopartikulumok okozta kóros folyamatok mechanizmusáról, és hatékonyabb védelmi eszközökre (pl. szellőztetők) a dolgozók expozíciójának csökkentése érdekében.