A kutatás célja volt, hogy feltárja és összehasonlítsa a kezelőrendszeren kívül rekedt fővárosi roma és nem roma intravénás használók társadalmi kirekesztettségének mértékét és szerhasználati jellemzőit. Módszer: face-to-face kérdőíves vizsgálat a következő témakörök szerint: utcai injektálók kezelésbe jutásának akadályai; kezelésbe jutás akadályai illegális szerhasználók körében; egészségügyi és pszichoszociális kezelési igény; az intravénás drogfogyasztási szokásokat vizsgáló kérdőív magyar, változata (Rácz és mtsai, 2003); Budapesti kezelésen kívüli problémás droghasználók körében végzett kutatás során alkalmazott saját fejlesztésű kérdőív. Személyek: 70 fő, magát romának tartó és 70 fős nem roma kontroll-csoport. A vizsgált és kontroll csoport a főbb szociodemográfiai és szerhasználati jellemzőkben hasonló volt. Eredmények: A szociális kirekesztettségi mutatók a romák kedvezőtlenebb helyzetére utalnak. A romák egyes szerhasználati tényezők tekintetében is kedvezőtlenebb mutatókkal rendelkeznek. Az ismert hepatitiszfertőzés nagyobb mértékben érinti a roma használókat: 27 %-uk ismert hepatitisz fertőzött (a nem-romáknál: 11,4 %). Más szerhasználati jellemzők, kockázati magatartásformák és egészségügyi jellemzők alapján a roma szerhasználók nem tekinthetők veszélyeztetettebb csoportnak (a szerfogyasztás gyakorisága, a drogkarrier, a közös tűhasználat). Az egészségügyi helyzet és bizonyos egészség-magatartásformák tekintetében nincs jelentős különbség romák és nem romák között. A roma használók nagyobb arányban vettek már részt különböző szűréseken, valamint szignifikánsabban nagyobb mértékben veszik igénybe a tűcsere szolgáltatást. Diszkusszió: A roma és nem roma fővárosi, kezelésen kívüli injektálókkal kapcsolatban az eredmények azt sejtetik, hogy a roma használók inkább szociális tekintetben tűnnek veszélyeztetettebbnek, míg a szerhasználathoz köthető egészségügyi viszonylatban kevésbé, bizonyos tekintetben pedig egyáltalán nem tekinthetők kirekesztettebbeknek.