A leukotrién antagonisták növekvő felhasználása jelzi, hogy olyan gyulladásos mechanizmust gátolnak, amely szteroiddal egymagában nem uralható. Bár hatékonyságuk ez utóbbiaké mögött elmarad, a kettő kombinációja szükség esetén ß2 agonistával kiegészítve biztosíthatja a teljes asztmakontrollt. A jó adherencia és a tolerancia hiánya is alkalmazásuk mellett szól. Különösen alkalmasnak látszanak a szisztémás allergiák (ezeken belül a rhinitisszel kombinálódott asztma) kezelésére.