Előzmények: gyermekkori elhízásban a glükoreguláció zavarai (az emelkedett éhgyomri vércukor - IFG és a csökkent glükóztolerancia - IGT) gyakran mutathatók ki és előfordul a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) kialakulása is. Célkitűzések: célunk volt az IFG, az IGT és a 2TDM gyakoriságának felmérése gyermekkori elhízásban, a glükoregulációs zavarok összefüggésének vizsgálata az inzulinrezisztenciával és a hyperinsulinaemiával, továbbá az IFG megítélési kritériumai alkalmazásával nyert eredmények összehasonlítása. Vizsgált gyermekek és alkalmazott módszerek: a vizsgálatba 250 elhízott gyermeket, 132 leányt és 118 fiút vontunk be, életkoruk 13+-6,8 év, testtömegindex (BMI) értékük 34+-5,6 kg/m2 volt. Orális glükóztolerancia-teszt (OGTT) során a 0. És a 120. percben vércukor- és inzulinmeghatározás történt (O'VC, 12O'VC, O'INS, 12O'INS), s A O'VC ÉS O'INS-értékből számítottuk ki a HOMA-IR-értéket. Az eredményeket a WHO és az international diabetes federation (IDF) kritériumai szerint értékeltük. Eredmények: az IFG gyakorisága a WHO kritérium szerint 1,2%, az IDF szerint 4,4% volt. IGT az esetek 13,6%-ában, 2TDM 2,4%-ában volt észlelhető. Emelkedett HOMA-IR-érték 78%ban, bazális hyperinsulinaemia 70%-ban, reaktív hyperinsulinaemia 88%-ban volt kimutatható. Emelkedett HOMA-IR-érték minden IFG-esetben és az IGT-esetek 79%-ában, emelkedett reaktív hyperinsulinaemia minden IFG- és IGT-esetben észlelhető volt. A O'VC és a 12O'VC-kategóriákba tartozók megoszlásában szignifikáns összefüggés adódott, az IFG gyakorisága azonban lényegesen kisebb volt, mint az IGT gyakorisága. Következtetések. A glükoregulációs zavarok, az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia gyakorisága szerint gyermekkori elhízásban az inzulinrezisztencia hyperinsulinaemiával történő kompenzációja az esetek többségében sikeres. Gyermekkori elhízásban a glükoreguláció zavarának megítélésére az IFG kimutatása, még az IDF kritériumát alkalmazva sem elegendő, szükség van az OGTT elvégzésére az IGT kimutatására.