A hepatitis E-vírus (HEV) az egyik leggyakoribb, széklettel terjedő, hepatitist okozó ágens a fejlődő országokban. A fejlett országokban a vírus szórványos emberi megbetegedésekből és házisertésekből való kimutatása azonban felveti a HEV zoonosis útján való terjedését is. Célkitűzés: A hepatitis E-vírus kimutatása emberben, házi- (sertés, szarvasmarha) és vadon élő (vaddisznó, őz) állatokban, és a vírus molekuláris epidemiológiája hazánkban. Módszer: A szerzők a 2001 és 2006 között a szegedi városi kórház infektológiai osztályán ismeretlen eredetű hepatitisben szenvedő betegek szérummintáit HEV ELISA módszerekkel előszűrték, majd a HEV-IgM-pozitív szérummintákat és az állati bélsár-, máj-, valamint bélmintákat RT-PCR módszerekkel vizsgálták. Eredmények: Összesen 116 (9,6%) beteg szérummintája tartalmazott HEV-IgM ellenanyagot. Ötvenhárom HEV-IgM-pozitív szérummintából 13-ban (24,5%) a HEV is kimutatható volt RT-PCR és szekvenálási módszerekkel. A sertésmintákból 42 minta (bélsár: 22,7%, máj: 30,8%), az őzmintákból 11 (máj: 34,4%) és a vaddisznómintákból 9 minta (máj: 12,2%) mutatott RT-PCR-pozitivitást. Egy Indiából importált 1-es genotípusú HEV víruson kívül minden további HEV (12 humán, 19 sertés, 3 őz, 2 vaddisznó) a 3-as genotípusba tartozik. Genetikailag megegyező szekvenciájú HEV-et lehetett kimutatni őzből és egy emberi fertőzésből, továbbá két-két emberi fertőzésből. Megbeszélés: A HEV endémiásan jelen lévő kórokozó. A nyers vagy nem kellően hőkezelt hústermékek (házi és vadhús) elfogyasztása a legvalószínűbb forrása a hazai szórványos hepatitis E-fertőzéseknek. A 3-as genotípusú HEV-ek okozta endémiás humán fertőzések fajokon keresztüli zoonosisok, amelyek élelmiszerek közvetítésével terjednek hazánkban.