A glikált proteinek a glükóz és a fehérjék aminosava között lejátszódó nem enzimatikus reakció termékei. A hemoglobin-A1c a glükóz és a hemoglobin mindkét béta-láncának N-terminális valinja közötti reakció eredményeként képződik, és a koncentrációja a vörösvértestek életidejének és a vér glükózkoncentrációjának függvénye. Az utóbbinak tulajdoníthatóan az előző 6-8 hét integrált glükóz-koncentrációját jelzi. A HbA1c-t a glykaemia hosszabb távú monitorozására alkalmas, valamint a diabetes komplikációinak kockázati tényezőjeként is szolgál. A HbA1c-mérési eredmény az előzőkön túlmenően függ még a vér egyéb szénhidrátjaitól és más alkotóitól, a meghatározási módszertől, illetve annak kalibrálási módjától. Nemzetközi társaságok (IFCC, ADA) dolgoztak ki ajánlásokat (NGSP, DDCT, IFCC) a HbA1c-meghatározás standardizálására. Az eredmény megadására javasolja az NGSP a százalékot (g HbA1c/g hemoglobin) és az IFCC az SI egységet (mmol HbA1c/mol HbA). Több közleményben található olyan statisztikai módszerrel meghatározott egyenlet, amelynek segítségével a HbA1c-ből az előző 6-8 hét átlagos glükózkoncentrációja (eADAG) megbecsülhető. Az eljárás klinikai relevanciáját több szerző még nem látja teljesen megalapozottnak.