Az atheroscleroticus léziók kialakulásában központi szerepet játszik a gyulladás. A diabetesben megfigyelhető atherosclerosis valamennyi fázisában kimutatható a monocyták aktivációja, összefügg a retinopathia aktivitásával, nephropathiában a proteinuria súlyosságával. Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a szérum MCP-1 (monocyta chemoattractans protein-1), mint proinflammatorikus marker szintje összefügg-e a diabetes-asszociált szövődményekkel. Ambuláns gondozás alatt álló 42 T2DM betegünkben 61 év (38-78) átlagéletkor, a diabetes időtartama 9 (1-35) év volt. A HgbA1C 8,15 (5,2-12,3), a BMI 29,7 (23-45) kg/ml-nek mutatkozott. Az alkalmazott kezelés, és a diabeteses kardiovaszkuláris, valamint mikroangiopathiás szövődmények gyakorisága megfelelt a hazai rutin ambuláns gyakorlatnak. A betegektől a rutin kontroll során levett vérmintában határoztuk meg Quantikine Human CCL2/MCP-1 lmmunoassay módszerrel az MCP-1-szintet és MannWhitney-teszttel hasonlítottuk össze az egyes szövődményekben szenvedő és nem szenvedő betegek csoportjában. Lineáris regresszióval elemeztük a szérum MCP-1 és az albuminuria 23,6 (3-1125) mg/nap mértéke, illetve a CRP-szint 2,77 (0,23-20,7) mg/l közti összefüggést. Az egyes faktorok szerepét az MCP-1 szint alakulásában többszörös regresszióval vizsgáltuk. Az albuminuria és az MCP-1 szint között egyenes arányt találtunk, ez a kapcsolat a CRP, HgbA1C, BMI, LDL, szérum húgysav értékekre való korrekciót követően is fennmaradt (p = 0,0231). A CRP és a szérum MCP-1 szintek között nem volt összefüggés (p=0,5042). A szövődményes, nem szövődményes csoportok között az MCP-1 szint nem különbözött nagyobb betegszámmal végzett felmérések szükségesek annak vizsgálatára, hogy a mikroalbuminuria predikciója mellett a magas szérum MCP-1 szint alkalmas-e diabetesben a szövődményekből eredő globális terhelés predikciójára, a betegség progressziójának a nyomonkövetésére.