A termékeny korban lévő nők között nagyon gyakran előforduló vashiánybetegséget a terhességi események alkalmával jelentkező fokozott igény jelentősen súlyosbíthatja. Vashiánybetegségben szenvedő anyák gyermekei rendszerint üres vasraktárakkal születnek. A vashiánynak az utódokon rövid- (csecsemőkor második fele, serdülés) és hosszú távú kóros hatásai egyaránt lehetnek (felnőttkorban gyakoribb a magas vérnyomás kialakulásának kockázata). Jelenlegi tudásunk szerint több terhespatológiai kórkép (habituális vetélés, méhen belüli sorvadás, rendes helyen tapadó méhlepény idő előtti leválása) és fejlődési rendellenesség (velőcső záródási zavarok, nyúlajak, farkastorok) gyakrabban fordul elő folsavhiányos állapotban. A vashiánybetegség megelőzése és kezelése az esetek döntő hányadában tartós orális vaspótlással történik. Napjainkban azokat a per os adható készítményeket tartjuk korszerűnek, amelyek olcsók, hatékonyak és jól tolerálhatóak. A nemkívánatos hatások, különösen terhesek között, gyakran eredményezik az orális vasbevitel sikertelenségét. Jelenleg hazánkban a per os adható vaskészítményeknek két típusa áll rendelkezésre: vas(II)-sók és a vas(III)-hidroxid polimaltóz komplex. Három hónapig tartó adásuk után mindkét vegyület hatékonysága azonos. Azonban az eddig elvégzett vizsgálatok eredményei szerint a vas(III)-hidroxid polimaltóz komplex adásakor a nemkívánatos reakciók előfordulása ritkább és kevésbé súlyos volt, mint azonos adagú vas(II)-sók adásakor. A jelenlegi szülészeti gyakorlatban az indokoltan adott intravénás vaskezelést hatásos, de kivételes kezelési lehetőségnek kell tekinteni.