Az öregedő szövetekben reaktív szabad gyökök túltermelődése figyelhető meg, ami nitrooxidatív stresszt indukál. Újabb kutatások szerint e folyamat fontos szerepet tölt be a szív- és érrendszeri funkciók időskori hanyatlásában. A toxikus oxidánsok, mint a hidrogén-peroxid vagy a peroxinitrit, a fehérjék károsításán túl megtámadják a DNS-t, és több reakcióutat, köztük a poli(ADP-ribóz)-polimeráz (PARP) utat aktiválva szövetkárosodáshoz vezetnek. Célkitűzés: Megvizsgáltuk, hogy a vascularis oxidatív stressz in vitro modelljében a PARP gátlása képes-e javítani a hidrogén-peroxid által károsított endothelfunkción. Fő célunk viszont az volt, hogy megvizsgáljuk a PARP akut gátlásának, illetve a peroxinitrit katalitikus lebontásának hatásait az időskori szív- és érrendszeri diszfunkcióra. Módszer: In vitro funkcionális mérésekkel izolált patkány-aortagyűrűkön vizsgáltuk az endothelfüggő és nem endothelfüggő vazorelaxációt acetil-kolin, illetve nátrium-nitroprusszid adására. Az endothelkárosodást hidrogén-peroxiddal váltottuk ki. A kezelt csoportban érgyűrűinket előinkubáltuk a PARP gátlószerével. Az időskori cardiovascularis diszfunkció in vivo patkánymodelljében fiatal és öreg patkányokat kezeltünk a PARP-gátló egyszeri dózisával, illetve a peroxinitrit lebontásának katalizátorával, FP15-tel. Nyomás-konduktancia mikrokatéter segítségével bal kamrai nyomás-térfogat analízist végeztünk patkányainkban a cardialis funkció megítélésére, valamint izolált aortagyűrűk vascularis funkcióit vizsgáltuk. A szöveti és sejtszintű változásokat immunhisztokémiai módszerekkel tanulmányoztuk. Eredmények: In vitro modellünkben hidrogén-peroxid hatására az endothelfunkció dózisfüggő károsodását tapasztaltuk, amely jelentős javulást mutatott PARP-gátlás után. Öreg patkányokban a szívműködés gyengülését figyeltük meg, valamint aortagyűrűikben csökkent endothelfüggő relaxációs választ mértünk. Az akut PARP-gátlás és az FP15-kezelés is szignifikáns javulást eredményezett a szív- és endothelfunkcióban. Öreg állatokban immunhisztokémiai méréseink fokozott nitrooxidatív stressz és PARP-aktiváció jeleit mutatták, amelyek jelentősen csökkentek a kezelések hatására. Következtetések: Eredményeink az endogén peroxinitrit-túltermelődés és a PARP reakcióút jelentőségét mutatják a cardiovascularis funkciók időskori hanyatlásában. A peroxinitrit gyors katalitikus lebontása, valamint a PARP gátlása új antioxidáns terápiás lehetőséget jelenthet az időskori szív- és érrendszeri diszfunkció kezelésében.