Az 55 éves posztinfarktusos, öt évvel korábban gyors monomorf kamrai tachycardia miatt implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) implantációján átesett betegnél gyakori, többször csak ICD-sokkra szűnő, 150/perc frekvenciájú monomorf kamrai tachycardia miatt endocardialis rádiófrekvenciás katéterablatiót végeztünk 2005 februárjában. Két hónapos ritmuszavar-mentesség után a korábbinál lassabb, 120/perces, de incessant kamrai tachycardia lépett fel, amelyet újabb endocardialis ablatióval nem tudtunk megszüntetni. Tartós sinusrhythmust elérni kombinált antiarrhythmiás gyógyszeres kezeléssel sem sikerült. 2005 júniusában ismételten sikertelen endocardialis ablatio után ultimum refugiumként epicardialis ablatio mellett döntöttünk. Subxyphoidealis percutan pericardialis punkciót végeztünk, majd az ablatiós katétert a pericardialis térbe vezettük fel, és a legkorábbi aktiváció helyén ablálva a másfél hónapja gyakorlatilag folyamatosan fennálló ritmuszavar 5 másodperc után megszűnt. További három ablatiót követően programozott kamrai extrastimulációval kamrai tachyarrhythmia nem volt indukálható. A hároméves utánkövetés alatt kamrai tachycardia kétszer lépett fel, az ICD mindkét ritmuszavart az első antitachycardia-ingerléssel megszüntette. A beteg NYHA II. stádiumban van. Esetismertetésünkben tudomásunk szerint hazánkban elsőként számolunk be posztinfarktusos incessant kamrai tachycardia sikeres epicardialis ablatiójáról.