A legújabb vizsgálatok derítettek arra fényt, hogy a perifériás érbetegség jelenléte, úgynevezett új kardiovaszkuláris rizikó ekvivalensnek tekintendő, tehát azok a betegek, akiknek perifériás érbetegségük van, ugyanolyan kockázattal rendelkeznek, mintha korábban miokardiális infarktusuk lett volna. Ezt támasztja alá az is, hogy az 5 éven belüli halálozás nagyobb a súlyos perifériás érbetegekben, mint vastagbél és emlőrákban szenvedő betegekben. Ezért kiemelten fontos a perifériás érbetegségben szenvedő betegek időben történő felismerése, és kezelése. Egyetlen gyógyszeres kezelésnek sincsen azonban olyan jótékony hatása az artériák szklerózisára, mint az életmód-változtatásnak. A hetente három alkalommal végzett, 30 percnél hosszabb fizikai aktivitás képes a klaudikációs távolságot akár 179%-kal növelni. Emellett kiemelten fontos a szigorú dohányzási tilalom betartása. Természetesen törekedni kell az agresszív rizikócsökkentésre is, valamint arra, hogy a perifériás érbetegség progresszióját gátoljuk, vagy ha lehetséges, a kialakulását megakadályozzuk. A legújabb vizsgálatok arra felhívták a figyelmet, hogy a statinok alkalmazásával az ateroszklerózis progressziója nemcsak lassítható, hanem regresszió is elérhető, ha a kezdeti LDL koncentrációt legalább 50%-kal sikerül csökkentenünk. Azon betegeknél, akiknél alacsony HDL-szint mellett magas triglicerid koncentrációt találunk, a fibrátok alkalmazása jöhet szóba. A hipertónia, illetve diabétesz "karbantartása" elengedhetetlen. Különösen fokozott kockázatú, illetve halmozott rizikófaktorokkal rendelkező betegekben fontos a trombocita-aggregáció-gátló kezelés (aszpirin, clopidogrel). A szerzők munkájukban részletesen ismertetik azokat az új és régi terápiás lehetőségeket, amelyek a perifériás érbetegség kezelésére szolgálnak. Beszámolnak továbbá az ezeket alátámasztó evidenciákról is.