2008-ban megváltoztak az acarbose OEP finanszírozással történő felírhatóságának szabályai, az acarbose nem írható fel támogatással a 2-es típusú diabétesz kezelésére elsőként választandó szerként. Hangsúlyozandó, hogy nem az acarbose alkalmazási előírása változott meg, hanem a finanszírozás. A posztprandiális hyperglykaemia továbbra is a diabétesz korai stádiumára jellemző, így a posztprandiális hyperglykaemia mérséklésére alkalmas acarbose adása is a diabétesz korai stádiumában indokolt. Az egyik leginkább fiziológiásnak tekinthető vércukorcsökkentő készítményről van szó, hiszen a hatás lényege a szénhidrát-felszívódás gátlása, így a hyperglykaemia megelőzése. Az acarbose IGT-ben szenvedő betegekben alkalmas a 2-es típusú diabétesz megelőzésére, illetve kialakulásának késleltetésére. A STOP-NIDDM-vizsgálat során IGT-ben szenvedő betegekben az új diabétesz incidenciájának csökkenése 36%-os volt, az új hipertónia kialakulásának kockázata 34%-kal, a miokardiális infarktus előfordulása 91%-kal, bármilyen kardiovaszkuláris esemény kockázata 49%-kal csökkent. A MeRIA 7-vizsgálat keretében történt metaanalízis eredményei alapján az acarbose 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben bármely kardiovaszkuláris esemény bekövetkezésének valószínűségét 35%-kal, a szívinfarktus kockázatát 64%-kal csökkentette. Az acarbose tehát mind IGT-ben, mind 2-es típusu diabéteszben szenvedőkben alkalmas a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére. Acarbose kezelés mellett csökken az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia mértéke; adása kedvező változásokat indukál a koagulációs és fibrinolitikus rendszerben és a lipidanyagcserében, mérséklődik az oxidatív stressz, illetve az endothel-diszfunkció és a hipertónia. A kardiovaszkuláris történések gyakoriságának, valamint a carotis intima-media vastagodás progressziójának csökkenése e pleiotrop hatások következményének tarthatók. A rendelkezésre álló adatok összességében az acarbose vazoprotektív hatása mellett szólnak.