Kritikus állapotú betegeknél a szepszis elkülönítése a nem infekciós kórállapotoktól nem könnyű. A helyes kezelés érdekében ugyanakkor rendkívül fontos a korai és adekvát diagnózis. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok diagnosztikai értéke specifitásuk hiányában korlátozott, és általában kórosak minden kritikus állapotú betegnél. Az utóbbi években kidolgozott néhány új paraméter (pl.: a prokalcitonin, interleukin-6) jobb szepszis markernek bizonyultak. Magas interleukin-6 szintet találtak humán szepszisben, és a szérumszint korrelált a szisztémás gyulladás súlyosságával, szenzitív, azonban nem teljesen specifikus prognosztikai faktora a szepszisnek. Az interleukin-6, prokalcitonin és C-reaktív protein kombinált egyidejű monitorozása jobb diagnosztikai értékű és jobban jelzi az antimikrobás terápia effektusát, azonban egyikük sem tekinthető a szepszis gold standardjának. 2006-ban 8 kritikus állapotú, gyermekintenzív osztályra felvételre került beteget vontunk be a vizsgálatba. 16 laboratóriumi paramétert vizsgáltunk felvételt követően 4 órán belül. 5 gyermek betegsége noninfekciósnak, 3 szepszisnek bizonyult. Minden betegnél 3 vagy több laboratóriumi paraméter kóros volt, 7 vagy több a szeptikus betegeknél. Az 5 nem-szeptikus gyermek mindegyikénél fiziológiás értéket mutatott az interleukin-6. Megfigyelésünk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a C-reaktív protein, prokalcitonin és interleukin-6 egyidejű monitorozása jobb szepszis markerek, mint az önmagában vizsgált és általánosan használt laboratóriumi tesztek, és hogy az interleukin-6 magas negatív prediktív értékű szepszisre.