A hosszú csöves csontokon végzett tengely-, illetve hosszkiegyenlítő műtétek a végtagsebészet szép, nemegyszer igen nehéz, buktatókkal tarkított feladatát jelentik. A csonthosszabbító műtétek végzésének javallata és módszerei sokrétűek, változatosak. A hosszú csöves csontok abszolút, vagy relatív rövidülésének oka lehet congenitalis, és szerzett. Amíg a veleszületett csonthiányok, deformitások korrekcióját célzó ortopédiai indikációk száma igen nagy és zömmel alsó végtagra lokalizáltak, a felső végtagon végzett műtétek száma jóval kevesebb. Még ritkábbak az alkar traumás eredetű, a csont(ok) növekedési zavarából adódó elváltozások, következményes ízületi deformitások korrekciói. A csontok elongációjának, ezzel együtt a végtagok hosszabbításának jelentős külföldi, de hazai irodalma is van. Ilizarov orvostörténeti értékű módszerét a végtagsebészetben világszerte nagy gyakorlattal és sikeresen alkalmazzák. Számos országban, így például Olaszországban, az Egyesült Államokban, kifejezetten erre a feladatra specializált intézeteket is létrehoztak. Hazánkban Vízkelety és munkatársai e műtétek fő ismerői, alkalmazói, tollukból jelent meg 300 feletti sikeresen kezelt végtaghosszabbító eset közleménye is. A csonthosszabbító műtétek nem csupán a végtagok hosszkülönbségének kiegyenlítésére, vagy akár mindkét alsó végtag meghosszabbítására (törpéknél), hanem csontdeformitások, kóros tengelyállások javítására is kiválóan alkalmazhatók. A szerzők két olyan gyermekkorban keletkezett felső végtagi sérülés callotaxissal kombinált korrekcióról számolnak be, ahol a csont hosszának növelésével a szomszédos, kóros állású, panaszokat okozó ízületek deformitását sikerült csökkenteni, illetve megszüntetni.