Áttekintjük, hogy milyen okok és előzmények miatt alakult ki Magyarországon az a paradox állapot, amely egyfelől reform-kényszerrel és másfelől a társadalmi reformok igen népszerűtlenné válásával jellemezhető (lásd a népszavazás kimenetelét), és hogy valóban igaz-e az állítás, miszerint a magyar társadalom jelenleg nem áll készen a nagy szociális rendszereket érintő változások befogadására. A következtetés inkább az, hogy a magyar társadalom közvélemény-formáló körei - amelyek az Európai Unió normáit és elvárásait elfogadják, és a többi új EU-tagország gyors fejlődésével szembesülnek - tudatában vannak a szerkezeti reformok szükségességének, sőt a társadalom zöme is képes gyorsan alkalmazkodni, védekezni, ám a tartós és hasznos reformokhoz alapos szakmai vitának és társadalmi egyeztetésnek kell megelőznie a döntéseket. Más szóval: elkerülendő mind a "reform-diktatúra", mind pedig a "rajtaütésszerű reformálás".