Hazánkban a csípőtáji törések mintegy 40%-a mediális combnyaktörés. Jelentőségét gyakorisága és a szövődmények viszonylag magas száma adja. A szerzők biomechanikai kísérletek során igyekeztek laboratóriumi mérésekkel megtalálni a lehető legjobb rotációs stabilitást adó osteosynthesis formát. Szerves anyagtól mentesített humán proximalis femurvég preparátumokon Pauwels II-es típusú, dorsalis ékkitöréssel járó törésnek megfelelő osteotomiákat végeztek, majd az így osteotomizált csontokon négyfajta osteosynthesist végeztek el: 1: egy kanülált csavarral, 2: két kanülált csavarral, 3: egy lemezes csavarral, 4: egy lemezes csavarral, amit kiegészítettek egy proximalis kanülált csavarral. Vertikális terhelést és a combnyak tengelyében mérhető legnagyobb forgatónyomatékot alkalmazva megállapították a lemezes csavaros osteosynthesisek egyértelműen nagyobb rotációs stabilitását.