Súlyosabb szelfzavarokkal küszködő páciensek intézményes rehabilitációjának optimális formái a közösségi alapú ellátást nyújtó, rugalmas keretekkel működő pszichoterápiás osztályok, rezsimek, terápiás közösségek lehetnek. Ezen intézményekről szóló hazai beszámolók fókuszában a specifikus (pszicho)terápiás aktivitások, a közösségi személyzeti dinamikában, dramaturgiában leképeződő páciens problematika és a személyzet integratív, rendszerműködtető funkciója áll. Viszonylag kevés figyelem irányul ezen intézmények, közösségek, érték, norma és szabályrendszerének meglétére, funkciójára. Jelen tanulmányunk fókuszában egy terápiás közösség kultúrájának eme normatív dimenziója áll. Az értékek, normák és szabályok működtetésének hogyanja - a metanormák rendszere - adja ki azt a korrektív kognitív mátrixot, ahol a közösség tagjai egyszerre cselekvő és érzékelő, elszenvedő és értelemadó felei a szelfpatológiák közösségi megjelenésének. A közösség együttműködési potenciálját eme "etikai" dimenzió mentén fejleszti. Meglátásunk szerint a súlyosabb szelfzavarok közösségi alapú ellátásában, az adott közösség kapcsolati kultúrájában működtetett érték, norma és szabályrendszer mátrixa, mint tudatosan felépített kollektív ágens, specifikus hatású a szelfpatológiák gyógyulási folyamatában.