A magas vérnyomás kezelésében számos etiológiai tényező közül az angiotenzin-II hatásának csökkentése kulcsfontosságú, ezért egyre inkább előtérbe kerül a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszerre ható gyógyszerek alkalmazása mind monoterápiaként, mind pedig a gyógyszer-kombinációk részeként. Célkitűzés: A DIVERSE-vizsgálatban a 80 mg, 160 mg és 320 mg valsartant, valamint a 80 mg, vagy 160 mg valsartant és 12,5 mg vagy 25 mg hidroklorotiazidot tartalmazó tabletta vérnyomáscsökkentő hatékonyságát tanulmányoztuk korábban ACE-gátlóval sikertelenül kezelt enyhe és középsúlyos hipertóniás betegek széles körében. A másodlagos célkitűzések közé tartozott a tolerálhatóság és a compliance (a megfelelő gyógyszerszedés) értékelése. Betegek és módszer: A nyílt, multicentrikus, beavatkozással nem járó, megfigyeléses, 6 hónapon keresztül tartó vizsgálatban 8027 beteg (3869 nő, 4158 férfi, átlagéletkor 58,2+-12,2 év, a betegpopuláció fele 59 év alatti) adatának feldolgozására kerülhetett sor. A betegek a beleegyező nyilatkozat aláírása után összesen három viziten (beválasztás, 4-12. hét, 6. hónap) vettek részt. Minden viziten adatlap kitöltésére került sor, amely a következőket tartalmazta: dátum, a beteg vérnyomása, szívfrekvenciája, kockázati állapota, gyógyszeres kezelés, a kezelés során fellépő nem várt esemény, gyógyszerszedési együttműködés, laboratóriumi leletek. A betegek együttműködését a bevett tabletták száma szerinti négy csoport kialakításával értékeltük. A vizsgált paraméterek változását folytonos változó esetén ismételt méréses varianciaanalízissel, kategorikus változó esetén Friedman-próbával vagy McNemar-próbával végeztük. A kétoldalas szignifikancia-szint 5% volt. A változást a kezdeti és a végső vizit közötti 95%-os konfidencia intervallummal jellemeztük. Eredmények: A rendelői vérnyomás a vizsgálat kezdetén 161/94 Hgmm, befejezésekor 133/81 Hgmm volt, amely 28/13 Hgmm-es átlagos vérnyomáscsökkenést jelentett (p<0,0001). A betegek 86,8%-a érte el az individuális célvérnyomást (<140/90 Hgmm, diabéteszben <130/80 Hgmm). A betegek 69,9%-a valsartan+hidroklorotiazid valamelyik fix kombinációját kapta, a harmadik viziten a valsartan átlagos dózisa 132+-41 mg volt. A laboratóriumi leletek változása kiindulástól a 6. hónapra (p<0,0001 minden esetben): összkoleszterin 5,9-54 mmol/I, LDL-koleszterin 34-3,1 mmol/I, vércukor 6,165,83 mmol/I. Albuminuria a betegek 16,7-9,3%-ánál jelentkezett. A legtöbb tablettát beszedők csoportjában a célvérnyomást a betegek 89%-a, a legkevesebbet beszedők körében pedig 43%-a érte el. Súlyos nemkívánatos esemény jelentésére nem került sor. Következtetések: A kapott eredmények azt mutatják, hogy a valsartan készítményekkel történő mono- és kombinációs kezelés a vérnyomást erőteljesen, biztonságosan és jól tolerálhatóan csökkenti, és a beteg-együttműködés javulása egyértelműen kedvező hatást gyakorol a célvérnyomás elérésére.