A cukorbetegség gyakorisága világszerte gyorsan nő, előfordulása hazánkban becslések szerint 6% körül van. A betegek több mint 90%-a 2-es típusú diabeteses mellitus (T2DM) hátterében egyrészt az inzulinrezisztencia (IR), másrészt a károsodott béta-sejt funkció áll, vagyis a csökkent inzulinhatás és a kóros inzulinszekréció (béta-sejt diszfunkció) egyaránt szerepet játszik a kórkép kialakulásában; ma sem tisztázott pontosan, hogy melyik mechanizmus az elsődleges. A betegek közel 80 %-a mérsékelten vagy jelentősen elhízott, náluk feltehetően az inzulinrezisztencia a primer eltérés, a betegség manifesztációjához azonban már a csökkent inzulintermelés is hozzájárul. A betegek kisebb hányadában - főként a sovány testalkatúakban - a mérsékelt inzulinrezisztencia mellett, a szekréciós zavar az elsődleges. Az ilyen betegek jelentős részéről később gyakran kiderül - a szigetsejt specifikus autoantitestek kimutatásával bizonyítható módon -, hogy valójában 1-es típusú diabetesük van (LADA - latent autoimmune diabetes in adult).