A sport életminőségjavító hatásában jelentős egészségfejlesztési lehetőségek rejlenek. Az élsportolók életkilátásait azonban egyre kevésbé a coubertini eszme élethosszig tartó testi és lelki harmóniája, sokkal inkább gazdasági szempontok (rekordok, profizmus, pénz, dopping) jellemzik. Az 1930-as évek második feléig a sportolók életkilátásai jóval meghaladták az átlagpopulációét. A második világháború után született élsportolók többsége ma is él, csak az "idő előtti" halálozások kerülnek látókörünkbe, több - további vizsgálatot igénylő - kérdést felvetve: tiltott szerek késői mellékhatásai; a sportkarrier befejezése után veszélyeztető magatartásformák (elhízás, dohányzás, alkohol abúzus) előtérbe kerülése, növelve a daganatos, illetve szív- és érrendszeri mortalitást. A sportegészségügyi hálózat fejlesztése, valamint a test-nevelés és a "lélek-nevelés" segítségével az olimpikonok újra a fiatalok példaképévé válhatnak.