Diabetesszel szövődött terhességből született magzatoknál a respiratorikus distress szindróma (RDS) gyakoribb előfordulásával számolhatunk, mivel a koraszülés is gyakoribb, mint az egészséges terheseknél, másrészt a magzati tüdő érése késleltetett. RDS profilaxis céljából évtizedek óta bevált módszer az anyának antenatalisan adott egyszeri glukokortikoid-kezelés. Anyai diabetes esetén a glukokortikoid-kezelés súlyos anyai mellékhatásokkal (ketoacidosis) járhat, másrészt sok esetben a szülésig nem is telik el az anyai glukokortikoid hatásához szükséges 24-48 óra. A Pécsi Szülészeti Klinikán már mintegy 10 éve alkalmazott módszer a magzatnak in utero, ultrahangvezérléssel adott egyszeri glukokortikoid-kezelés. A szerzők 21 inzulinnal kezelt praegestatiós, valamint 21 inzulinnal kezelt gestatiós diabeteszes terhesnél alkalmazták az ultrahangvezérelt direkt (intramuscularis) magzati glukokortikoid-kezelést RDS profilaxis céljából a terhesség 26-36. hete között. A beavatkozás indikációi fenyegető koraszülés, idő előtti burokrepedés, praeeclampsia, lepényi elégtelenség, fenyegető intrauterin elhalás, illetve egyéb kombinált okok voltak. Anyai mellékhatást, változást az anyai vércukorszintben, inzulinszükségletben nem észleltek. A magzati kimenetel a beavatkozást követően spontán megindult vagy indukált koraszülés után igen kedvező volt 100%-os magzati túléléssel. Az eredményeik alapján a magzati tüdőérés fokozása céljából alkalmazott direkt magzati glukokortikoid-kezelés diabeteszes terheseknél anyai mellékhatások nélkül, ugyanakkor kiváló perinatalis eredményekkel alkalmazható minden olyan esetben, amikor egyébként a világszerte jól bevált, az anyának adott szteroidprofilaxis lenne szükséges.