A hepatitis B- és a hepatitis C-vírus-infekció kezelési eredményei ma is korlátozottak, ezért előtérbe került a törekvés a jelenleg rendelkezésünkre álló antivirális szerek hatékonyságának maximalizálására. Ezt elősegíthetik a terápiás választ befolyásoló tényezők - úgynevezett prediktív faktorok - figyelembevételével tervezett, individuális kezelésmódok. Krónikus B-hepatitisben az interferon- vagy nukleozid-, illetve nukleotidterápiára kedvező válasz várható HBeAg-pozitív fiatal beteg, >2-5-szörös GPTszint, >4-10 közötti hisztológiai aktivitás, <105 kópia/ml (<20 000 IU/ml) HBV-DNS-szint és HBV A vagy B genotípusú infekció esetén. A 12 és 24 hetes virológiai válasz (>1 log10 HBV DNS- szint-csökkenés vagy <400 IU/ml HBV DNS) segítheti a döntést a terápia folytatása vagy más kezelési mód között. Krónikus C-vírus-hepatitisben az interferon/ribavirin terápia előtt nem módosítható tényező a beteg neme, életkora, cirrhosisa, etnikuma, illetve a vírus genotípusa és a HCV-RNS-szérumszintje. Fontos negatív prediktor a HCV1 genotípus. Módosítható - ezáltal a terápiás siker érdekében korrigálható - tényező a testtömegindex, az inzulinrezisztencia, a depresszió, a cytopenia. A kezelés alatt a gyors (négyhetes), korai (12 hetes) vagy lassú (24 hetes) virológiai válasz determinálja a terápia időtartamát (24, 48, 72 hét). A tartós virológiai válasz legfontosabb pozitív prediktora a negyedik hétre bekövetkező vírusnegativitás, de lényeges a 12 hetes komplett korai virológiai válasz is, amely a terápia időtartama és az újrakezelés szempontjából meghatározó. Jelentős faktor még a ribavirin testsúlyadaptált dozírozása, valamint a betegek adherenciája is.