A sajkacsonttörés az egyik leggyakoribb carpalis sérülés. A magas komplikációs arány kivédése céljából a pontos anamnézis felvétele és az alapos fizikális vizsgálat nélkülözhetetlen. Gyakran a sérülést követően készített első röntgenvizsgálat nem fedi fel a sajkacsont vékony, "vonalas" törését. A törés tünetei nem specifikusak, a "fossa tabatiére" nyomásérzékenysége, illetve a csukló erőltetett dorsal-extenziójában jelentkező fájdalom a törés legérzékenyebb jele. A klinikailag sajkacsonttörésre gyanús sérülteknél készített első röntgenvizsgálat a négyirányú csuklófelvétel, amely alacsony szenzitivitással és specificitással bír. A röntgenvizsgálat diagnosztikus értékének fokozására a "carpal box radiográfia" alkalmazása javasolt. A sérülést követő két hét múlva, a diagnosztikailag továbbra is bizonytalan sérülteknél a CT, MRI vagy csont-szcintigráfia elvégzése javasolt. Erre a kéthetes periódusra a csuklót, a hüvelykujjat is magába foglaló alkari gipszsínen kell rögzíteni. A diszlokáció nélküli distalis harmadi törések, valamint az úgynevezett "derék" törések jól modellált Bennett gipsztokban általában szövődménymentesen meggyógyulnak, napjainkban azonban a percutan végzett Herbert-csavaros rögzítés került az előtérbe. A proximalis pólus töréseinek ellátásánál, valamint a diszlokált törések esetében szintén a műtéti ellátás (nyílt vagy fedett belső rögzítés) az ajánlott kezelés.