Az akut pancreatitis kezelésében egyre inkább háttérbe szorul a sebészet szerepe. Műtéti indikációnak ma már csak a bizonyítottan fertőzött necrosist tekintjük, a beavatkozást pedig lehetőség szerint minél későbbi időpontban, a kórkép kezdetétől számított három-négy hét múlva végezzük el. Előtérbe kerülnek a minimál invazív módszerek, elsősorban a CT/UH vezérelt percutan drainage. A kezelés elengedhetetlen része a vékonytű-biopsiás mintavétel, amely a célzott antibiotikum-terápiára is lehetőséget nyújt. Krónikus pancreatitis kapcsán a duodenummegtartásos fejresectiók térhódításának lehetünk tanúi, amely jelenleg a sebészi kezelés "gold standard"-jének tekinthető. Pancreascarcinoma kapcsán egyértelművé vált, hogy a sebészi radikalitás fokozása nem javítja a túlélési eredményeket. Előrelépés a műtét biztonsága terén történt; centrumokban ma már 5% körüli halálozással végezhető a Whipple-műtét. A neoadjuváns kezelés értéke egyelőre nem bizonyított.