A szerzők 1984 és 2004 között 71 tracheobronchialis tumor következményeként kialakult dysphagiában szenvedő beteget kezeltek nyelőcső-endoprotézis endoszkópos beültetésével. Jelen vizsgálatuk célja a módszer használhatóságának és palliatív értékének meghatározása volt. A betegek életkora átlag 60,2 év volt. A nyelőcső érintettsége 73,2%-ban mediastinalis metasztázis, 22,5%-ban a tumor direkt nyelőcsőre terjedése következtében jött létre. A morfológiai kép 60,6%-ban külső kompressziós stenosisnak, 39,4%-ban tumoros beszűrődésnek felelt meg. Ez utóbbiak 35,2%-a zegzugos szűkület, 1,4%-a tág, necroticus üreg, 2,8%-a szöglettörést és axisdeviációt mutató nyelőcsőszakasz volt. 19 betegnél oesophago-respiratorikus sipoly volt kimutatható. 41 esetben (57,7%) volt lehetőség endoszkópos úton endoprotézis-beültetésre, 10 esetben (14,1%) táplálási lehetőségként katéter-gastrostomia, illetve percutan endoszkópos gastrostomia készült, 20 betegnél (28,2%) csak szupportív kezelésre volt mód. Az endoprotézis-beültetés szövődményeként légúti kompresszió, a protézis migrációja, haemorrhagia, váratlan korai exitus, tumorszövet protézisbe növekedése, a protézis eldugulása és fistula-újdonképződés fordult elő. A protézissel kezelt betegek átlagos túlélése 3,3 hónap, a tápláló gastrostomiával, percutan endoszkópos gastrostomiával kezeltek átlagos túlélése 2,5 hónap, a kezelésben nem részesültek átlagos túlélése 1,8 hónap volt. A különbség a protézissel ellátott és a nem kezeltek vonatkozásában szignifikáns. A protézis 52,1%-ban rövid távon, 49,3%-ban végérvényesen oldotta meg a dysphagiás panaszokat, javítva az életminőséget. A protézis beültethetőségét morfológiai tényezők határozzák meg, ezek szerepének ismerete és a protézisek ennek megfelelő megválasztása a sikeresség kulcskérdése.