A reumatológiában a biológiai szereket rheumatoid arthritisben alkalmazzuk leggyakrabban. Az elmúlt években bizonyítottá vált a készítmények klinikai tüneteket előnyösen befolyásoló hatása, és egyre valószínűbb, hogy hosszú távon is képesek a strukturális károsodás csökkentésére és a funkcionális állapot megőrzésére. Fejlődő tudományágként a fentiekhez mérve kevesebb ismeretanyaggal rendelkezünk a kezelés egyéb, nevezetesen a lokális és a generalizált csontvesztést befolyásoló hatására vonatkozóan. A kérdés megválaszolása azért is fontos, mivel rheumatoid arthritisben kétszer gyakoribb az osteoporosis előfordulása, és kortikoszteroid-kezeléstől függetlenül is nagyobb a betegek csonttörési kockázata. A periarticularis osteopénia amellett, hogy a betegség legkorábbi radiológiai jele, valamint a kórfolyamat már egyéves fennállásakor jelentős mértéket érhet el, egyben független tényezőként jelzi előre a betegség progresszióját. Az eddigi kutatások arra utalnak, hogy mindhárom csontfolyamat (erosió, periarticularis osteopenia, generalizált osteoporosis) azonos patológiai alapon nyugszik, a gyulladás kiváltásáért felelős citokinek és folyamatok az osteoclastoneogenist egy jól meghatározott ponton aktiválják. Mindezek alapján a biológiai terápia az erozív csonteltéréseken túl, a regionális és általános csontvesztés kezelésére alkalmas stratégiát kínál. Napjainkban a fenti hipotézist megalapozó klinikai vizsgálatok sora látott napvilágot. Jelen dolgozat ebből az aspektusból mutatja be a rheumatoid arthritis biológiai terápiájával kapcsolatban eddig összegyűlt eredményeket.