Az LDL-koleszterinszint csökkentés elsődleges szerepének hangsúlyozása mellett vitathatatlan annak jelentősége, hogy az optimális LDL-koleszterinszint elérése után megmaradt kardiovaszkuláris kockázatot (reziduális rizikó csökkenteni kell. Ennek lényeges eleme a HDL-koleszterinszint emelése és a trigliceridszint csökkentése, ami fibrát adásával érhető el. A kardiovaszkuláris prevenciós irányelvek a lipidmoduláló kezelésben elsődleges célként az LDL-koleszterinszint ajánlott értékének elérését tűzik ki, azután kell törekedni a másodlagos célként megadott HDL-koleszterin és harmadlagos célként ajánlott trigliceridszintek elérésére is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az először választott statinkezelés mellé fibrát adása szükséges. A forgalomban lévő fibrátok közül legtöbb klinikai evidencia a gemfibrozil és a fenofibrát adásával van, és mivel a gemfibrozil statinnal való együttes adása nem ajánlott, a fenofibrát kombinációs alkalmazása jöhet csak szóba. Így az optimális LDL-koleszterinszint elérése után a reziduális kockázatot a statin vagy statin+ezetimib mellé adott fenofibráttal tudjuk legkönnyebben elérni.