A szerzők a Fővárosi Szt. János Kórház Urológiai Sebészeti Osztályán az elmúlt 10 évben végzett transzperineális és transzrektális prosztatabiopsziáik elemzését végezték el, különös tekintettel a módszerek pontosságára, eredményességére, és a szövődmények gyakoriságára. Az 1998 és 2002 között történt 612 perineális, valamint a 2003 és 2007 között végzett 789 ultrahangvezérelt transzrektális mintavétel alapján megállapították, hogy az utóbbi metodika szignifikánsan nagyobb találati biztonságot nyújtott, 27,5%-ot, illetve 47,5%-ot. A malformációra gyanús területek ultrahangvezérelt, végbélen keresztüli célzása pontosabb és biztonságos volt, így kevesebb rebiopsziára kényszerültek, és a tapasztalt lázas és vérzéses szövődmények előfordulása az utóbbi 5 évben 1 % alá esett.