Dr Ritter László professzor úr úttörő munkásságának köszönhetően, és annak mintájára, Magyarországon a proktológiai hálózat mintegy két évtizede fokozatosan kiépült. A magánszféra utóbbi években tapasztalható robbanásszerű bővülése - a proktológiai-, vagy proktológiai profillal is bíró - privát szakrendelések rohamos terjedése pedig a spektrumot tovább szélesítette. Sőt a kormányzati eszközökkel erősen támogatott "egynapos sebészet" - hasonlóképpen progresszív - terjedése is az ambuláns proktológiai ellátás lehetőségeit szélesítette, hiszen a sebészet tárgykörébe eső, finanszírozott egynapos sebészeti beavatkozások csaknem felét proktológiai kezelések teszik ki. Az örvendetes folyamat nyilvánvaló következménye annak, hogy sokáig az általános sebészet részét képező proktológia, egyre inkább önálló szakellátási formává vált. Más felől a proktológiai ellátás iránti soha nem csillapuló igényt a potenciális páciensek végtelen sora tartja fenn, hiszen nincs olyan ember, akinek életében legalább egyszer valamilyen végbéltájéki, vagy végbélnyílás közeli panasza nem lenne, nem beszélve a sporadikus colorectalis tumorok rohamosan emelkedő gyakoriságáról, amelyek mindkét nemben a második leggyakoribb tumorféleség "előkelő" helyét foglalták el napjainkra. Az internet által biztosított, gyakorlatilag korlátlan információ hozzáférés, a természettudományos TV-csatornák magas színvonalú ismeretterjesztő műsor halmaza, de a média egészének egészségügyi felvilágosító tevékenysége is, viszont egyaránt a "laikus szakértelem" hitének elmélyülését eredményezheti. Hatásuk épp oly kedvező, mint kedvezőtlen is lehet: a panaszok és tünetek önértékelésén alapuló célzott szakember keresése mellett az öngyógyítás, vagy a jó szándékú, de mindenképpen káros, betegtárs-kezelés is teret nyerhet és bővülhet. Az összetett folyamat legkárosabb eredője lenne, ha a végeredmény a családorvos - akár csak alkalomszerű - megkerülését is jelenti.