A hasi szervek transzplantációja / Kóbori László, Langer Róbert
Bibliogr.: p. 259-260. - Abstr. hun., eng.
In: Orvosképzés. - ISSN 0030-6037. - 2008. 83. évf. 3. sz., p. 255-260. : ill.
A 20. században vált realitássá a szervátültetés, mellyel elveszett szervfunkciók pótlása vált lehetővé. Az idevezető hosszú útnak számos előfeltétele volt: a megfelelő sebészi technika kialakulása, elsősorban az éranastomosisok biztonságos kivitelezhetősége, az immunológiai reakciók kiküszöbölésére alkalmas hatékony immunszuppresszió bevezetése és megfelelő laboratóriumi háttér a keresztpróbák elvégzésére. Továbbá az agyhalál mint új fogalom elfogadása, hogy a cadaver szervek felhasználhatók legyenek, ezek konzerválásának kidolgozása, és az egész transzplantációs folyamat megszervezése a kiválasztástól az utógondozásig. Ezek mind igen lényeges elemei egy sikeres szervátültetésnek. 1954-ben történt az első sikeres veseátültetés, melyet az 1960-as évek második felében követett a hasnyálmirigy és a máj transzplantációja is. Mára több százezer átültetés történt leginkább a nyugati világban. Hazánkban 1973 óta van szervezett veseátültetés, jelenleg 4 centrumban, évi kb. 300 átültetéssel, 1995-től szervezett májátültetés egy centrumban évi kb. 45 átültetéssel, továbbá kb. évi 10 pancreas transzplantációját végezzük két centrumban. A jövő biztató lehetőségeként nemzetközi együttműködések keretében hazánkban is történtek sikeres szigetsejt átültetések, valamint van lehetőség hepatocyta transzplantációra is.