A 2-es típusú diabetes progresszív megbetegedés, amely rendkívül nagy terhet jelent az egyén és a társadalom számára. A fejlett országokban a diabetesszel kapcsolatos költségek többsége a micro és macrovascularis szövődmények miatt szükséges intézményi ellátásból adódik. A szövődmények ellátása (vakság, veseelégtelenség, szívbetegség, érbetegségek miatti amputáció) óriási terheket ró az egészségügyi szolgáltatókra; a diabetes egy ország egészségügyi költségvetésének 5-10%-áért felelős. A diabetesszel kapcsolatos költségek a microvascularis szövődmények jelenlétében 2,1-szeresre, macrovascularis szövődmények esetén 3,1-szeresre, mindkettő fennállásakor pedig 5,5-szörösre emelkednek. A cukorbetegek micro- és macrovascularis szövődményeinek gyakorisága összefüggést mutat az optimális glykaemiás kontrollal. A magas vércukorszint kezelésére rendelkezésre álló terápiák ellenére a betegek jelentős része nem képes elérni és megtartani az ajánlott hemoglobin Al,-célértéket (HbAlc), amely elég alacsony ahhoz, hogy a diabetes szövődményeinek kockázatát szignifikánsan csökkentse. A célértékek elérésének meghiúsulásában szerepet játszanak azok a korlátok, melyeket a jelenlegi terápiák magukban hordoznak. A 2-es típusú cukorbetegek vércukorszintjének kezelésére ezért gyakran egymást kiegészítő hatásmechanizmusú gyógyszerekből álló kombinációs terápiára van szükség.