Számos epidemiológiai vizsgálat igazolta: összefüggés van a 2-es típusú diabetesben szenvedők tartós hyperglykaemiája és a mikro-/makrovaszkuláris szövődmények kialakulása között. Az ilyen irányú intervenciós, kontrollos klinikai tanulmányok száma azonban szerény, e téren a UKPDS szolgáltatta a legtöbb információt. Még nincsenek adataink arról, hogy milyen előnyökkel jár a HbA1C-érték normális tartományának (< 6,0%) elérését célzó kezelési stratégia. Az ACCORD-ban (Action to Control Cardiovascular Risk in Diabetes) többek között az intenzív és a standard antihyperglykaemiás kezelés kardiovaszkuláris szövődményekre kifejtett hatását hasonlították össze. A vizsgálat idő előtt bezárt anyagcsereágán váratlan eredményt figyeltek meg: a 2-es típusú diabetesben szenvedő, fokozott kardiovaszkuláris kockázattal terhelt betegek normális HbA1C-értéket célzó intenzív kezelése növelte a mortalitást a standard kezeléshez képest, melynek során szerényebben (7,0-7,9%-ra) kívánták csökkenteni a HbA1C-t. A mortalitás növekedése nem függött össze a hypoglykaemiával, a gyógyszerszedéssel vagy a testsúly változásával. A tanulmány adataiból nem lehetetett határozottan megállapítani a nagyobb halálozás okát.