A kórkép gyakorisága világszerte változó: a feltűnő földrajzi különbségek alapján a diverticulosist a fejlett társadalmak kórképének is tartják. A betegség prevalenciája életkorfüggő: 40 évesnél fiatalabbaknál ritkán fordul elő (a prevalencia e korcsoportban 5% körüli), 65 életév felett viszont gyakori (65%). A vastagbél-diverticulosis a colonfal szerzett eltérése, amelyben a nyálkahártya és a submucosa az izomrétegen keresztül kiboltosulnak (pulziós pseudodiverticulumok). A diverticulosis elsősorban a szigmabélben gyakori (90%); a proximális vastagbélszakaszokban ritkábban alakul ki. Diverticulumok esetenként a vastagbél teljes hosszában jelen lehetnek. Számuk 1-2, de akár több tíz is lehet, és rendszerint 5-10 mm átmérőjűek. Kialakulásukban - hagyományosan - a vastagbélfal ellenállásának változását, a motilitás zavarát, valamint a rostszegény étrend szerepét vélték. Újabban a gyulladás kóroki szerepét is feltételezik. A diverticulosisos betegek 80-85%-a tünetmentes. A tünetek, a panaszok változóak és súlyosságuk eltérő. Leggyakoribb az étkezést követően fokozódó, székletürítés után mérséklődő bal oldali alhasi fájdalom, valamint a puffadás és a székrekedés. A panaszok és klinikai tünetek mellett a képalkotók segítik a diverticulosis felismerését. A kezelés célja a tünetek mérséklése, ismételt jelentkezésük megelőzése és a szövődmények kialakulásának megakadályozása. A leggyakoribb szövődmény a diverticulosisos betegek kb. 10-25%-ában kialakuló diverticulitis. A kórházi ellátást igénylő diverticulitises betegek többsége konzervatív kezeléssel meggyógyul, a betegek 15-30%-ánál azonban sebészi beavatkozás válik szükségessé. Súlyos diverticulitisre hajlamosító tényezők a férfi nem, az obesitas, az immunhiányos állapotok és az idősebb életkor. A heveny szövődmények miatt szükségessé váló sebészi beavatkozás mortalitását a súlyos komorbid állapot befolyásolja.