Az ember nem feltételezett fölegyenesedése jelentős evolúciós kihívást jelenthetett a földi gravitációs térben. Az ortosztatikus toleranciáért felelős mechanizmusok jelentős része a vénás rendszerhez kapcsolódik. Munkánkban az ezzel kapcsolatos, újabban feltárt biomechanikai jelenségek élettani és kórélettani jelentőségét tárgyaljuk. Kiemelten foglalkozunk egy viszonylag elhanyagolt területtel, a vénák falának biomechanikai tulajdonságaival. Ezek érterületenként eltérőek, de változnak a kor, a nem, a testtömeg és talán még egyéb antropológiai szempontok függvényében is. A vénák antigravitációs adaptív viselkedése többszintű, a vénafal mindhárom rétegét érintő szabályozómechanizmusok összehangolt működésének eredménye, amelyek rövid távú és hosszú távú alkalmazkodást biztosítanak. Lokális miogén és humorális mechanizmusok, a távolabbi szervek-szövetek felől pedig hormonális és idegi mechanizmusok együttesen szabályozzák a vénák adaptív viselkedését. Ezek hosszabb távon hatva a vénafal strukturális és funkcionális átépüléséhez (újabban használatos szakkifejezéssel: remodelingjéhez) vezetnek. A vénák patológiás elváltozásainak jelentős része kóros vénafal-átépüléssel jár. Hemodinamikai tényezők (nyomás és áramlás) indukálta adaptív mechanizmusok, de gyulladásos folyamatok is részt vehetnek a vénafal kóros átépülésében, megváltoztatva ezáltal a vénafal biomechanikai viselkedését. Ez circulus vitiosusként hozzájárul a vénás kórfolyamat fenntartásához, illetve progressziójához. Az újabb noninvazív humán biomechanikai technikák lehetőségeit jelzi, hogy vénás betegség szempontjából klinikailag már, illetve még aszimptomatikus személyek vizsgálatával munkacsoportunk is ki tudott mutatni kóros vascularis biomechanikai viselkedést. Így a vénák biomechanikájának diagnosztikus célú vizsgálata nemcsak a patomechanizmus feltárásához nyújthat segítséget, hanem a vénás betegségek korai felismerésében és következményeinek objektív követésében is szerepet játszhat. A kóros jelek korai felismerése lehetőséget ad arra, hogy a vénák biomechanikai adaptációs folyamataira ható preventív és terápiás eljárásokkal csökkentsük ennek a ma még igen elterjedt népbetegségcsoportnak az előfordulási gyakoriságát, valamint az általa okozott emberi szenvedést és anyagi kárt.