A depressziók szubklinkikus, szubszindromális megnyilvánulásainak prevalenciája meghaladja a major depressziók esetében tapasztaltat. Amellett, hogy e zavarok igen gyakoriak a populációban, felismerésük és így megfelelő kezelésük nehézségekbe ütközik. A depressziók szubklinikus formái vagy a tünetek számában, a tünetek időtartamában, illetve azok súlyosságában nem érik el a diagnosztikus küszöböt, vagy pedig elsősorban testi, vegetatív tünetek formájában manifesztálódnak, a hangulati zavar háttérbe szorulása, vagy akár teljes hiánya mellett. Ezekben az esetekben gyakran sem a páciensben, sem a háziorvosban nem merül fel, hogy a fizikai tünetek hátterében depresszió áll, és hogy így a makacs, organikus háttér nélküli funkcionális testi panaszok esetében a háttérben meghúzódó depresszió kezelése hozhat javulást. Ezért kiemelkedően fontos az iiyen szindrómák kiszűrésében, felismerésében és kezelésében a háziorvosok és a pszichiáterek szoros együttműködése, illetve a háziorvosok ismereteinek bővítése a szubszindromális és elsősorban testi tünetekben jelentkező depressziók típusaival, diagnózisával és kezelésével kapcsolatban.