A XIX. század végén a budapesti bordélyok látogatása mindennapos volt az éjszakai életben, ami egyet jelentett a szifilisz és egyéb nemi betegségek fertőzésének kockázatával. A prostitúció rohamos fejlődése az urbanizáció, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fontos mutatója. Számtalan formában és szinten alakult ki, működött a prostitúció, amely a házasságon kívül elfogadott szexualitás egyetlen tolerált formája volt. A prostituáltaknak a rendőrség vezetője előírta a rendszeres vizsgálatot. A rendszeres ellenőrzés kezdetben csak a regisztrált, bordélyokban dolgozó prostituáltakra vonatkozott, mert a titkos kéjnőket nem tudták elérni. A szigorú szabályok liberalizálásának következményeként egyre emelkedő számú szifiliszes beteg ellátását az egészségügyi ellátó rendszer kapacitásának növelésével igyekeztek megoldani.