A cardiovascularis prevenció egyik legnagyobb feladata a szív- és érrendszeri események rizikójának minimalizálása a lipid-célértékek elérésével. Ennek fontosságát sugallják a nagy betegszámú klinikai vizsgálatok összefoglaló értékelésével készült metaanalízisek és a mindennapi orvosi tevékenységet meghatározó terápiás irányelvek. A célértékek elérésének jelentőségét gyakran hangsúlyozzuk, mégis nagy a távolság az elmélet és a napi gyakorlat között. A szerzők irodalmi adatok és saját vizsgálati eredményeik alapján hasonlítják össze a célértékek elérésének arányát és elemzik a továbblépés lehetőségeit. A CÉL program 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban mérte fel az összkoleszterin-célértékek elérésének arányát a családorvosok több mint 10 ezer betegében. Az arány 3 év alatt 12%-ról 30%-ra nőtt. A REALITY vizsgálat magyar eredményei szerint 2004-ben az összkoleszterin-célértéket elérők aránya 21% volt, és 3 év alatt 27%-ra nőtt. Ezen önmagában igen alacsony javulási arányhoz hozzátartozik az is, hogy 2007-ben, amikor a betegek alig több mint egynegyede volt célértéken, a családorvosok 87%-a és a szakorvosok 56%-a beletörődött ebbe, és nem tervezett további változtatást a célértéket el nem érők kezelésében. A gyulai megyei kórház kardiológiai profilú belgyógyászati osztályán végzett felmérések azt igazolják, hogy az ismerten érbetegek életkilátásait bizonyítottan javító aszpirin, béta-blokkolók, ACE-gátlók és statinok alkalmazási gyakorisága az irányelvek következetes alkalmazásának és az odafigyelésnek köszönhetően 7 év alatt javult, és ma már mind a négy csoportban 90% fölött van. Ugyanakkor az LDL-koleszterin-célértékeket 2007 decemberében, illetve 2008 januárjában a nagy kockázatú betegek 37%-a, az igen nagy kockázatúak 18%-a érte el. Az, hogy az utóbbi csoportban csak a betegek 21%-a részesült kombinált lipidcsökkentő kezelésben, jelzi, hogy ezen arány javítása lehet a továbblépés egyik útja. Nagy hangsúlyt kell helyezni a célértékek elérésének vizsgálatára és az alkalmazott terápia folyamatos újraértékelésére, különösen a nagy és az igen nagy cardiovascularis kockázatú betegek esetében, mert ők nyerhetnek ezzel a legtöbbet.