Az anya és a magzat egészségét és életét jelentősen veszélyezteti a szívműtétet igénylő várandós szívelégtelenségének kezelése. A szívbetegség a legtöbb esetben régóta ismert, de a terhesek általában nem rendelkeznek kellő ismeretekkel szívbetegségük súlyosságáról és a terhesség során kialakuló szövődményekről. A termékeny korú szívbeteg nőknek a családtervezés során való rendszeres kardiológiai és nőgyógyászati gondozása a terhesség vállalásával járó veszélyek részletes feltérképezését valósítaná meg, és így a szükségessé váló szívműtét a terhesség előtt elvégezhető lenne. A nyitott szívműtét kizárólag olyan terheseknél indokolt, akiknél a kardiológiai kezelés elégtelen - beleértve az invazív katéteres eljárásokat -, és a műtét halasztása a szívteljesítmény jelentős romlásához, szívelégtelenséghez és halálhoz vezetne. A szívműtét a terhesség idején az érintett szakemberek együttműködését igényli. A pontos kórisme, a javallat körültekintő meghatározása, a megfelelő időzítés, valamint az anaesthesia, a művi keringés és a műtét részleteinek megtervezése és sikeres megvalósítása a magzat folyamatos cardiotocographiás észlelésével együtt a beavatkozást biztonságossá teszi. A magzat folyamatos észlelése oxigénhiányos veszélyállapotának felismerése és gyors elhárítása érdekében elengedhetetlen. A szívműtét magzati kockázatának csökkentését a rövid műtéti és művi keringési idő, a normotermia, valamint a szokásosnál magasabb perctérfogat és artériás középnyomás szolgálja. Napjainkban a terhesség alatti szívműtét az anya számára elegendően biztonságos eljárás, de a magzati veszteség még mindig nem fogadható el.