A stapedectomiákat és a stapedotomiákat követően a kezdetben megtapasztalt hallásjavulást követően a revíziós műtétek kapcsán észlelt leggyakoribb komplikáció az incus hosszú szár nekrózisa. Mai tudásunk szerint ennek a komplikációnak oka lehet egyrészt az incus hosszú szárának vérellátási zavara, másrészt a vagy túl szorosan rögzített, esetenként pedig a túl lazán felhelyezett protézis. A két ponton történő szoros rögzítés nyálkahártyasérülést és következményes toxicus reakciót valamint osteoclast tevékenységet indíthat el. A protézisek tervezésénél alapvető szempont, hogy azok az incus hosszú szárához lehetőleg körkörösen és megfelelő erővel rögzíthetők legyenek. A rögzítés módja illetve a sebész gyakorlottsága alapvető jelentőségű. Közleményükben a szerzők áttekintik a múlt század közepén a hallócsontláncolat vérellátásáról közölt publikációkat azzal a céllal, hogy az általuk 100 cadaver incus fotódokumentálása során szerzett megfigyeléseket megerősítsék, vagy megkérdőjelezzék. A fotózáshoz Canon EOS 20 digitális kamerát és Canon 5:1 makroobjektívet használtak. Az incusok hosszú szárait Leica felületvizsgáló mikroszkóp alatt vizsgálták mind a négy oldalról. Az incus tápláló artéria belépésére szolgáló foramen nutriciumok pozíciójának vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy a bal oldali incusok 48%-ában (24 incus) a jobb oldali incusok 56%-ában (28 incus) volt jelen foramen nutricium az incus hosszú szárán. Ezek a foramenek nem a klasszikus közleményekben leírtaknak megfelelően, tehát nem az incus testén mediálisan illetve az incus szár felső harmadán helyezkedtek el, hanem főleg antero-mediálisan az incus szárának felső és középső harmadában. A foramen nutríciumoknak megfelelő nyílás minden esetben egy felfelé, a kortikálist mediális irányba ferdén áttörő csatorna nyílása volt. Szerzők feltételezése szerint a foramenek a felszín és az incus szára közötti bővebb vérellátást szolgálják, azokon artériák befelé és kifelé is haladnak. Szerzők megfigyelései megerősíteni látszanak azon elképzeléseket, hogy az incus hosszú szár nekrózisnak - kivételesen előforduló anatómiai kombinációktól eltekintve -, alapvetően nem vérellátási zavar az oka. Szerzők részletesen ismertetik a pisztonok rögzítéséből származó, az incus hosszú szár nekrózishoz vezető lehetséges okokat, valamint a helytelen rögzítést megelőzendő, az újabb generációs protézisek jelentőségére hívják fel a figyelmet.