Hazánkban ötven évvel ezelőtt, 1958-ban az Országos Onkológiai Intézetben egy Gravicert típusú készülékkel kezeltük az első beteget telekobalt-besugárzással. Az évforduló alkalmából áttekintjük a hazai kobalt-teleterápia első 50 évének a történetét és tárgyaljuk annak mai szerepét. Az első hazai kobaltágyú (Gravicert) Bozóky László tervei alapján készült, hét évvel a világon elsőként Kanadában üzembe helyezett kobaltágyú után. A Co-60-sugárforrás megavoltos (átlagenergia: 1,25 MeV) gammasugárzása lehetővé tette a mélyebben fekvő daganatok eredményesebb kezelését a röntgenterápiához képest. A következő két-három évtizedben, a nagyenergiájú lineáris gyorsítók elterjedéséig, a Co-60-teleterápia jelentette a korszerű sugárkezelést az egész világon. A besugárzási technika minőségi javulása szükségessé tette a daganatok pontosabb lokalizálását és a besugárzástervezési módszerek továbbfejlesztését is. Kezdetben a lokalizálás röntgenkészülékkel, a dóziseloszlás-számolás manuális módszerrel történt. 1965-ben egy Rotacert típusú kobaltágyút telepítettek intézetünkben, mely már többirányú és forgó besugárzásra is alkalmas volt. Hazánkban, több lépésben a többi sugárterápiás központban is telepítettek kobaltágyúkat, kezdetben Gravicerteket, majd később már külföldi készülékeket. A kezelések minőségét lényegesen javította a számítógépes besugárzástervezés bevezetése, melynek fontos eleme volt az 1978-ban a NAÜ támogatásával létrejött Országos Besugárzástervezési Hálózat. A következő jelentős fejlődést a CT-képekre alapozott dózistervezés bevezetése jelentette 1981-ben. A korszerű lineáris gyorsítók elterjedésével a kobaltágyúk szerepe ma már jelentősen csökkent, de napjainkban még közel 2500 kobaltágyú működik világszerte. Technikai fejlesztésekkel a használatukat azonban még tovább lehetne növelni. Jelenleg hazánkban még nyolc sugárterápiás központban végeznek sugárkezelést kobaltágyúval.