Az irodalmi adatok szerint az inzulinrezisztencia és a következményes hyperinsulinaemia ovarialis hyperandrogenismussal, menses-zavarokkal társul az adoleszcens korú lányokban is. A hyperinsulinaemiás inzulinrezisztencia megszüntetését célzó kezeléseknek kedvező hatásuk van a hyperandrogen állapot alakulására és a később kifejlődő teljes PCOS, meddőség és egyéb szövődmények megelőzésére. A szerzők 124 adoleszcens korú ovarialis hyperandrogenismus klinikai és laboratóriumi tüneteit mutató lánynál végeztek orális, illetve vénás glukóztolerancia-tesztet, vagy mind kettőt, és 50 csökkent glukóztoleranciás és hyperinsulinaemiás, cukormentes étrendre állított lányt vizsgáltak napi 1000-1700 mg, inzulinérzékenységet fokozó metformin-kezelés előtt, 1,6 és 12 hónapos kezelés után. Betegeik átlagadatai: életkor 16,28 év, testtömegindex. 29,8 kg/m2 Ferriman-Gallwey-score 14, LHIFSH arány 4,1, plazma tesztoszteron 1, 08 ng/ml, androsztendion 288,5 ng/dl, szérum ösztradiol 52,29 pg/ml, éhgyomri plazma glukóz 4,8 mmol/l, éhgyomri plazma inzulin 23,83 mikroIU/ml. Tizenkilenc beteg (50%) családjában volt kimutatható az első fokú rokonok között 2-es típusú diabetes mellitus. 38 beteg fejezte be a vizsgálatot, 12 beteg megszakította a kezelést. A kezelés végére az LH/FSH arány, a tesztoszteron, az androsztendion és az éhomi szérum inzulin szint szignifikánsan csökkent. Az éhomi glukózszint mérsékelten csökkent. A testtömegindexben nem észleltek szignifikáns változást, ami arra utal, hogy ezek a változások függetlenek a testtömeg csökkenésétől. Betegeik 73%-ában visszatért a spontán menstruáció. A metformint a betegek jól tűrték, csak a kezelés első hetében észleltek mérsékelt gastrointestinalis mellékhatásokat. Eredményeik alapján azt a következtetést vonják le, hogy a metformin-kezelés az inzulinrezisztencia, a hyperinsulinaemia és az ovarialis hyperandrogenismus javulásához vezethet.