Az 1993 óta bevezetett teljesítményfinanszírozási rendszerben az orvosi szakterületek folyamatosan nyomon követik a forráselosztást, egyre többet foglalkoznak a finanszírozás problémáival. A radiológia (képalkotó diagnosztika) sokat változott az elmúlt két évtizedben. A hagyományos eljárásokat részben kiváltotta, részben kiegészítette a modern imaging, pontosabbá vált a betegségek felismerése. Ennek a szakmának igen nagy az erőforrás igénye, amely mind a fejlesztés, mind az amortizációból adódó visszapótlás (beruházás), mind a napi működtetés tekintetében fennáll. A szerző a radiológia finanszírozását együtt tárgyalja a hazai egészségügyi finanszírozási rendszerrel, kiemelve a képalkotás speciális problémáit. A finanszírozási díjtételekben nem kerül elismerésre az amortizáció költsége, aminek következtében a szakma nem képes olyan ütemben követni a technikai fejlődést, mint az Európai Unió más tagállamaiban szokásos. A befogadások elmaradása miatt számos modern szemi- vagy non invazív eljárás nem finanszírozott. Fontos lenne a tényleges költségek megtérítése a személyi juttatások jelentős emelésével.