A hallux valgus műtéti korrekciója során az I. metatarsus osteotomiája az egyik leggyakrabban választott megoldás, amelynek kivitelezése általában valamilyen lágyrész-korrekcióval kombináltan történik. E dolgozat célja a Lindgren szerint módosított Wilson osteotomia hosszú távú eredményeinek értékelése. A szerzők 34 műtét preoperatív röntgenképeit és pedobarográfiás adatait vetették össze a posztoperatív leletekkel, átlagosan 7,5 évvel a műtétet követően. A hallux valgus szög a preoperatíve mért 36,8 fokról 19,6 fokra, az I-II. intermetatarsalis szög 13,3 fokról 8,5 fokra csökkent. A talpnyomás adatok a teljes talpfelület mérsékelt nyomásmennyiség-emelkedése mellett az I. metatarsus fejen jelentős, 83%-os emelkedést, a hallux esetében 28%-os csökkenést mutattak, míg az egyes talpterületek kontakt-ideje szignifikáns változást nem mutatott. A betegek átlagos AOFAS szerinti hallux pontszáma az utánvizsgálat során 82 volt. Eredményeink alapján a hallux valgus és a metatarsus I. varus korrekciója a Lindgren osteotomiát 7,5 évvel követően is megfelelő maradt. A pedobarográfiás adatok szerint a műtét után a járás dinamikája javult, az I. metatarsus fej terhelése megemelkedett, de a hallux támaszkodási szerepe csökkent.