Friss becslések szerint a hemodialízisben részesülő betegek 10-30%-ában hepatitis C vírus (HCV-), 1-20%-ában hepatitis B vírus (HBV-) fertőzés igazolható, gyakorisága földrajzi régiónként és művese-centrumonként is jelentősen eltér. Míg egészséges populációban a HBV elleni vakcináció után 95%-ban alakul ki védettséget adó antitestválasz, addig hemodializáltakban ez az arány mindössze 50-60%. A szerzők az általuk gondozott hemodializált betegeket, ill. a dialízisközpont dolgozóit illetően vizsgálták a hepatitisfertőzések előfordulását, valamint a HBV elleni oltást követően kialakult ellenanyagválaszt. A Gambro Dialízis Központ Zalaegerszegi Állomásán 2002-2006 között 164 betegben történt HBsAg- és anti-HCV-meghatározás ELISA módszerrel. HBsAg- és anti-HCV-pozitivitás esetén a vírusfertőzés direkt kimutatása polimeráz láncreakcióval (PCR) történt. Valamennyi beteg esetén a tranzaminázok, az egészségügyi személyzet esetén az anti-HBs-szint is meghatározásra került. A hemodializált betegekben a hepatitis B és C infekció előfordulása nem elhanyagolható. Ennek a betegpopulációnak a korai kezelésbe vonása különösen fontos, mert adekvát kezelés nélkül a HCV mediálta allograft-nephropathia, a de novo glomerulonephritis kialakulásának esélye nő, illetve az immunszuppresszió miatt a májbetegség gyors progressziója következik be. A szerzők közleményükben a diagnosztikus és terápiás nehézségekre kívánják felhívni a figyelmet ebben a betegpopulációban.