A személyre szabott gyógyszerelés egyik alappillére a farmakogenetika. A klinikus azonban a legritkább esetben kerül abba a kedvező döntési helyzetbe, hogy monoterápiát alkalmazzon, az interakciók gyakorlatilag elkerülhetetlenek. A gyógyszer-gyógyszer interakciók esetében a farmakokinetika, elsősorban a metabolizáció mennyiségi vagy minőségi változása a meghatározó. A legtöbb klinikailag releváns interakció enzimgátlás, azon belül is irreverzibilis gátlás eredménye. A gyógyszerhatásban jelentkező nagyfokú variabilitás kiváltásában a metabolizáció megváltozásán túlmenően a kezelt személy szempontjából külső-belső környezeti hatások is a P450 enzimrendszerre gyakorolt befolyásukon keresztül részt vesznek.