Az antifoszfolipid antitestek előfordulását és az oxidált LDL ellenes antitestek klinikai eseményekkel kapcsolatos összefüggését elemeztük akut koronária szindrómás betegcsoportokban (111 akut koronária szindrómás betegben antifoszfolipid antitestet, 34 akut koronária szindrómás betegben anti-oxLDL antitestet mértünk). A terápia megkezdése előtt nyert perifériás vérmintákból ELISA-val történt az antitestértékek meghatározása. Az anti-ß2 glikoprotein-I antitestek gyakorisága az akut koronária szindrómában jelentősen magasabb (14,4%), mint a kontrollokban (2%), továbbá ez bizonyult a leggyakoribb antifoszfolipid antitestnek. Az anti-oxLDL antitestek szintje lényegesen magasabb a hospitalizáció alatt szövődményes lefolyást mutatókban, mint a szövődménymentesekben. Ezek alapján az anti-ß2-glikoprotein-I és az anti-oxLDL antitestek szerepe felvetődik az akut koronária szindróma trombotikus folyamataiban. Az anti-ß2-glikoprotein-I antitest pozitív betegeknél a megelőző stroke előfordulása szignifikánsan gyakoribb, amely a szekunder antitrombotikus prevenció fontosságára utal. Az anti-oxLDL antitestek titer emelkedése prediktív értékkel bírhat az akut koronária szindróma szövődményes lefolyásában, amelynek igazolására további vizsgálatokat indítottunk el.